Telefonálásra kezdetben a 450MHz-es sávban analóg rendszerek szolgáltak. Ezek adatátvitelre maximum 1,2 kbps vagy jó esetben 2,4 kbps sebességgel voltak használhatók. (Első generáció)

• A 900 MHz-es, az 1800 Mhz-es és az 1900 Mhz-es sávot használó GSM (Global System for Mobil communication), valamint az ezt követő rendszerek már digitális átvitelre épültek. A GSM adatátviteli sebessége 9,6 kbps lehet eleinte csak Európában használt, mely ma már világméretűvé vált. Bár beszédátvitelre maradéktalanul megfelel a rendszer, ez a sebesség adatátviteli igényeinket már ma sem elégíti ki. További hátrány, hogy ezek a rendszerek adatátvitel esetén is idő alapú elszámolást alkalmaznak, tehát nem az átvitt adatmennyiséget, hanem a vonal lefoglalását fizetjük ki. (Második generáció)

• A GPRS (General Packet Radio System) a hagyományos beszédátvitel mellett kb. 60-70 kbps sebességet biztosít adatátviteli célra, és már nem vonalkapcsolásos elven működik, azaz fizetni csak az átvitt információs csomagokért kell. („2,5” generáció) felfogható úgy is, mint a második generáció továbbfejlesztése.

• Az UMTS rendszer (Universal Mobile Telecommunication System) az elkövetkező években várhatóan nevének megfelelően univerzális megoldást fog nyújtani szinte az egész világon az egyéni, az otthoni és az üzleti felhasználók számára. A 2 GHz-es sávban működő rendszer 2 Mbps adatátvitelre is képes, azonban teljesen új hálózat kiépítését igényli, és a rendkívül magas beruházási költségek egyelőre késleltetik térhódítását. (Harmadik generáció).

Az igen nagy frekvencián jelentkező rádióhullámokat nyalábokká fókuszálják, így használják fel a mobiltelefonok. A mobiltelefon-rendszer részei: 1. Mobilkészülék 2. Bázisállomás 3. Kapcsolóközpont

Eltérően más, nagyobb frekvenciájú rádióhullámoktól, a mikrohullámokat az ionoszféra nem veri vissza, így nem használhatók nagy távolságú távközlésnél. A rádiótelefon felhasználók száma nagymértékben meghaladja az említett szolgáltatáshoz rendelkezésre álló rádiócsatornák számát. A területet, amelyet a rádiótelefon átfog, cellákra osztották fel, minden egyes cellát egy rádió bázisállomás lát el, ahová a vezeték nélküli rádiójelek segítségével a mobiltelefonokról indított hívások továbbítódnak, illetve ahonnan a mobiltelefonok fogadják a hívásaikat. A mobiltelefonok működéséhez tehát szükség van bázisállomásokra is, melyek biztosítják a kapcsolatot a mobilkészülék és a kapcsolóközpont között. A kapcsolóközpont a hálózat legbonyolultabb része. A hívási, kapcsolási feladatok ellátásán kívül az egész rendszer felügyelete is az „ő” feladata.

A rádiótelefonok által használt frekvencián nem lehet nagy távolságokat áthidalni. Ezen kívül a frekvencia sáv is elég szűk, nem kaphat minden előfizető külön frekvenciát a beszélgetéshez. A megoldást a cellás szerkezetű rádiótelefon rendszerek jelentik, melyek az igényeket a rendelkezésre álló frekvenciatartomány kihasználtságának növelésével elégítik ki. Az analóg és a digitális mobiltelefonrendszerek egyaránt alapvetően a méhkaptárhoz hasonló hatszögletű cellákból álló rendszert alkotnak. A területet kisebb részekre osztják. A cellákon belül egy központi rádióállomás tartja a mozgó előfizetőkkel a kapcsolatot. Mivel egy cella mérete nem túl nagy, és központi rádióállomás jele a cellán kívül már nem fogható a hullámterjedés sajátosságai lehetővé teszik, hogy egy bizonyos távolság felett újra fel lehessen használni a frekvenciasávot. Így ugyanaz a frekvencia egyidejűleg több, egymástól megfelelő távolságban lévő cellában is kiosztható. A cellák alakját szabályos hatszög alakra érdemes tervezni, ez azonban csak elméleti megközelítésként használható, ugyanis a valós cella alakját és méretét a helyi körülmények figyelembevételével kell meghatározni. (domborzati viszonyok, épületek stb.). A bázisállomásnak kell biztositania a cluster elhagyásakor az előfizető számára a handoff-ot.

A cím pontosan 10 évvel ezelőttről származik: 1999. október 8-án írta alá a mobil távközlési szolgáltató magyarországi érdekeltsége a koncessziós szerződést, és 1999 novemberében indította el Magyarországon szolgáltatását.

A mobilrádiótelefon-szolgáltatások ellátására vonatkozó, 1999. október 8-án aláírt koncessziós szerződés értelmében a Primatel Konzorcium, amelynek, annak idején az Antenna Hungária Rt. és a Magyar Posta Rt. is tagja volt, 15 évre nyerte el a jogot a 900 és 1800 megahertzes frekvenciasávon történő mobilszolgáltatásra, s ezért 48 milliárd forint koncessziós díjat fizetett.

A Vodafone szolgáltatása kezdetben csak Budapesten, valamint az M1-es autópálya térségében volt elérhető, s az első üzleti év végére mintegy 10 százalékos piaci részesedés elérését irányozták elő. A mai napig – 10 év alatt – a Vodafone összesen 500 milliárd forintot fektetett be Magyarországon, több mint 1 milliárd forintot költött társadalmi célú támogatásra, a vállalat piaci részesedése a 2009. augusztusi adatok szerint 21.94 százalék, összesen mintegy 2,65 millió ügyfele van. A 10 évvel ezelőtti mintegy 300 főről mára 1.700 főre nőtt a Vodafone magyarországi alkalmazottainak száma, de a miskolci ügyfélszolgálati központ és a fővárosban levő globális pénzügyi központ létszámának folyamatos bővülésével ez a szám a pénzügyi év végére megközelíti a 2 ezer főt.

„Az elmúlt tíz évben sokszor nekünk szegezték a kérdést, hogy harmadik szereplőként érdemes volt-e piacra lépni. 1999-ben egyértelműen jó döntést hoztak a Vodafone akkori vezetői, amikor egy ilyen gyorsan fejlődő piacot választottak befektetési célpontul” – mondta dr. Beck György a Vodafone Magyarország Zrt. vezérigazgatója.

„Határozottan jó döntés a volt a piac kibővítése” - mondta Pataki Dániel a Nemzeti Hírközlési Hatóság elnöke. „Véleményem szerint a háromszereplős piacon a verseny színesebb, lendületesebb lett, csökkenni kezdtek az árak és a fogyasztók számára vonzó kínálat alakult ki. Ennek eredményeképp felgyorsult az előfizetői szám növekedése, új innovatív szolgáltatások jelentek meg és egy fejlett mobilpiac alakult ki Magyarországon.”

Az O2 és az Orange szeretné megakadályozni, hogy a Nokia előtelepített Skype-pal hozza forgalomba az N97-est Nagy-Britanniában, mivel a cégek féltik a bevételeiket a netes telefonszoftvertől.

A két mobilcég jelenleg azzal fenyegetőzik, hogy nem hozzák forgalomba az új Nokia készüléket, amennyiben azon tényleg megtalálható lesz a Skype - adta hírül az Ars Technica. A szolgáltatók egyelőre zárt ajtók mögött alkudoznak a Nokiával, de várhatóan nem lesz könnyű dolguk, mivel a mobilgyártó hosszú távú együttműködést tervez a VoIP-szoftver gyártójával.
A Skype, amely már eddig is letölthető volt néhány Nokia-típuson, a cégek tervei szerint egy új, a készülékek operációs rendszerével sokkal jobban integrált változatban kerül majd előtelepítve a mobilokra - és nem csak az N97-esre, hanem a cég más új okostelefonjaira is. A felhasználók így olcsóbban, vagy akár (wifin keresztül) ingyen is bonyolíthatnak hívásokat a készülékről. Ez a megoldás elsősorban annak kedvez, aki a nemzetközi hívásokon szeretne spórolni, mivel a Skype-olás ilyenkor még akkor is olcsóbb lehet, ha fizetni kell a mobil- vagy vonalas telefonszámra irányuló beszélgetés és az adatforgalom díját.

Az O2 és az Orange a jelek szerint egyenesen a sátán művének tartja a mobilos VoIP-ozást lehetővé tévő megoldást, nem gondolva arra, hogy az adatkapcsolat segítségével bonyolított beszélgetések továbbra is nekik hoznak majd bevételt - nem is beszélve arról, hogy az új lehetőséggel még több előfizetőre tehetnének szert az N97-es révén.

A mobilos Skype nem csak náluk verte ki a biztosítékot: az Egyesült Államokban az AT&T csak a szoftver lebutított verziójának használatát engedélyezi az iPhone-on. Az USA-ban eddig egyedül a T-Mobile volt a VoIP-technológia úttörője, amely bevezette a HotSpot at Home nevű szolgáltatást. A hibrid megoldás előfizetői az otthoni wifin keresztül használhatják a mobiltelefonjukat, miután hazaértek. A briteknél jelenleg a 3 mobilszolgáltató forgalmaz Skype-os mobilt, így az O2 és az Orange által ellenzett megoldásnak már ott is van előfutára.

2007 második hónapjában a három magyarországi mobilszolgáltató előfizetőinek száma 34 ezerrel, 9 millió 992 ezerre nőtt, közölte a Nemzeti Hírközlési Hatóság. A 100 főre jutó előfizetések száma januárban 98,9, februárban 99,2 volt. 2007 február végére az előfizetői szám alapján a T-Mobile részesedése az egy hónappal korábbi 44,61 százalékról 44,60 százalékra, a Vodafone részesedése 21,52 százalékról 21,50 százalékra csökkent. A Pannon részesedése a januári 33,87 százalékról 33,90 százalékra emelkedett. A forgalmazásban résztvevő, azaz az utolsó három hónapban hívást, vagy SMS-t indító, illetve fogadó feltöltéses, valamint az előfizetéses kártyák száma februárban a január végi szinthez képest közel 4 ezerrel, 9 millió 380 ezerre csökkent. A forgalmazásban résztvevő ügyfelek száma alapján az év második hónapjában a Vodafone piaci része a januári 21,44 százalékról 21,52 százalékra nőtt. Ugyanekkor a T-Mobile piaci részesedése 44,89 százalékról 44,86 százalékra, a Pannon részesedése pedig 33,67 százalékról 33,62 százalékra csökkent. A három szolgáltató ügyfelei 2007 februárjában 4.391 számot hordoztak a 2004 májusa óta igénybe vehető mobil-számhordozás keretében. A Nemzeti Hírközlési Hatóság adatai szerint a számhordozás a második hónap végéig összesen 151.708 mobilszámot érintett.