1983-ban a Motorola DynaTAC 8000X volt az első hordozható telefon, ami megkapta az FCC, az amerikai hírközlési felügyelet engedélyét. A telefon néhány hónappal később a boltokba került, és azonnali vásárlási hullámot gerjesztve, sosem látott növekedésnek indította a vezetéknélküli kommunikációs eszközök piacát.

A Motorola mobil technológiai múltja a világ legelső használható, olcsó és óriási sikert aratott autós rádiójával kezdődött 1930-ban. Még az évtized vége előtt a vállalat piacra dobta az első, privát felhasználók számára készített rádió adóvevőt. A 40-es és 50-es években a rádiótechnológiai fejlesztéseiből számos egyéb termék született: az első személyhívó, az első autós rádiótelefon, és nagyteljesítményű rádió adóvevők, a többi között az is, amiről 1969-ben egyenes adásban hallhattuk Neil Armstrong híressé vált szavait a Holdról. A 60-as évek második felében a Motorola egy új, a fogyasztói piac számára készülő, kézi kommunikációs eszközt kezdett fejleszteni – a mobiltelefont. Mire a DynaTAC 8000X telefon 1983-ban megkapta a forgalomba hozatali engedélyt, a Motorola 15 évet és 100 millió dollárt invesztált a celluláris technológia fejlesztésébe. A LED kijelzős DynaTAC 8000X közel egy kilogrammot nyomott, mérete 33 x 4,5 x 9 cm volt, egy órányi beszélgetési és 8 óra készenléti időt kínált.

„A vevők teljesen odavoltak a koncepciótól, hogy hordozható telefonjuk segítségével bárhol elérhetővé válnak. A DynaTAC 8000X-nak több ezres volt a várólistája annak ellenére, hogy a telefon eredetileg 3 995 USA dollárba került. – emlékszik vissza Rudy Krollop, a DynaTAC 8000X tervezőcsapatának egykori tagja. – 1983-ban a mobiltelefon gondolata még egészen forradalmi volt. Rendkívül izgalmas volt ebben a korszakban a Motorolánál folyó fejlesztési munkákban részt venni.”